| Krk | Történelem | Látnivalók | Krk-sziget | Közlekedés | Gasztronómia | Búvárkodás | Galéria | Térkép |
Történelem
Krk alapítói a rómaiak voltak, bár erre már csak néhány mozaik enged utalni. Krk viharos múltját mutatja a XII. században épített, az óvárost védő várfal robosztussága. A kikötő védelmét biztosító ötszögletű alaprajzú bástya a XV. században épült, amikor a város Velence fennhatósága alá tartozott.
Muskétások bemutatója Krk városban
(Foto: citromnn)
A sziget legelső benépesítői liburni törzsek voltak. Akárcsak szinte az összes adriai sziget, Krk is a Római Birodalomhoz tartozott. A rómaiak Curicta-nak nevezték a szigetet és alapították meg első városát, a Curicum-ot (Krk város). A római polgárháború alatt Caesar és Pompeius a város öblében vívta meg tengeri ütközetét. Először a VI. században került horvát fennhatóság alá, de állt velencei, francia, osztrák, bizánci uralom alatt is. A XX. században a világháborúk alatt az olaszok és a franciák is megszállták. A VI. és a XV. századi rövid horvát hatalom után csak a XX. Században került újra jugoszláv majd horvát fennhatóság alá.
Krk városának templomtornya és Glagolita monumentum Baska felé menet
(Foto: citromnn)
A szigeten található Baskán találták meg a horvát nyelv legrégebbi írásos relikviája, a Baskai kőtábla. Bár eredetijét Zágrábban őrzik, másolatát megtekinthetjük a lelőhelyén.
Krk város éjszaka
(Foto: PsychoScheiko, Flickr)
Valószínűsíthető, hogy a Frangepán dinasztia is horvát származású volt, székhelyük Krk szigetén volt. Nevüket a római Frangipani dinasztiától vették át. Ennek a családnak a gyökerei egészen a római birodalom idejéig vezethető vissza. A Frangepán név felvételére valószínű, hogy rokonság alapján került sor. A név mellett a családi címer is meghonosodott a szigeten. A család első feje I. Dujam volt (1118–1163). A család történetéből érdekesség, hogy V. Frangepán János 1387-ben Luxemburgi Zsigmonddal szövetkezve szabadított ki Mária királynét Novigrád börtönéből. Luxemburgi Zsigmond ezért neki ajándékozta Cetint és vele együtt báni kinevezését is. A pápa 1430-ban ismerte el a család nevét és címerét. A családnak négy ága volt, amelyből három a XVI. században kihalt. A legtovább fennmadt negyedik ág 1671-ben szakadt meg, amikor Frangepán Ferenc Kristófot Bécsújhelyen lefejezték. A kivégzésre ítéltek között ott volt Zrínyi Péter, horvát bán is. Kettőjük szövetsége az osztrák ellenes Zrínyi-Frangopán összeesküvésként került be a történelembe. Történetükről Eugen Kumičić írt nagyszerű regényt horvát nyelven Urota Zrinjsko-Frankopanska címmel. Kettejük vértanúsága olyannyira eggyé vált a horvát nemzeti szabadság jelképével, hogy 1919-es újratemetésükkor tízezres tömeg kísérte hamvaikat Zágrábban. Sírjukat napjainkban is mindig friss koszorúk és virágok díszítik jelezvén, hogy napjainkban is nemzeti zarándokhelynek számít.
Muskétások bemutatója Krk városban
(Foto: citromnn)
A sziget legelső benépesítői liburni törzsek voltak. Akárcsak szinte az összes adriai sziget, Krk is a Római Birodalomhoz tartozott. A rómaiak Curicta-nak nevezték a szigetet és alapították meg első városát, a Curicum-ot (Krk város). A római polgárháború alatt Caesar és Pompeius a város öblében vívta meg tengeri ütközetét. Először a VI. században került horvát fennhatóság alá, de állt velencei, francia, osztrák, bizánci uralom alatt is. A XX. században a világháborúk alatt az olaszok és a franciák is megszállták. A VI. és a XV. századi rövid horvát hatalom után csak a XX. Században került újra jugoszláv majd horvát fennhatóság alá.
Krk városának templomtornya és Glagolita monumentum Baska felé menet
(Foto: citromnn)
A szigeten található Baskán találták meg a horvát nyelv legrégebbi írásos relikviája, a Baskai kőtábla. Bár eredetijét Zágrábban őrzik, másolatát megtekinthetjük a lelőhelyén.
Krk város éjszaka
(Foto: PsychoScheiko, Flickr)
Valószínűsíthető, hogy a Frangepán dinasztia is horvát származású volt, székhelyük Krk szigetén volt. Nevüket a római Frangipani dinasztiától vették át. Ennek a családnak a gyökerei egészen a római birodalom idejéig vezethető vissza. A Frangepán név felvételére valószínű, hogy rokonság alapján került sor. A név mellett a családi címer is meghonosodott a szigeten. A család első feje I. Dujam volt (1118–1163). A család történetéből érdekesség, hogy V. Frangepán János 1387-ben Luxemburgi Zsigmonddal szövetkezve szabadított ki Mária királynét Novigrád börtönéből. Luxemburgi Zsigmond ezért neki ajándékozta Cetint és vele együtt báni kinevezését is. A pápa 1430-ban ismerte el a család nevét és címerét. A családnak négy ága volt, amelyből három a XVI. században kihalt. A legtovább fennmadt negyedik ág 1671-ben szakadt meg, amikor Frangepán Ferenc Kristófot Bécsújhelyen lefejezték. A kivégzésre ítéltek között ott volt Zrínyi Péter, horvát bán is. Kettőjük szövetsége az osztrák ellenes Zrínyi-Frangopán összeesküvésként került be a történelembe. Történetükről Eugen Kumičić írt nagyszerű regényt horvát nyelven Urota Zrinjsko-Frankopanska címmel. Kettejük vértanúsága olyannyira eggyé vált a horvát nemzeti szabadság jelképével, hogy 1919-es újratemetésükkor tízezres tömeg kísérte hamvaikat Zágrábban. Sírjukat napjainkban is mindig friss koszorúk és virágok díszítik jelezvén, hogy napjainkban is nemzeti zarándokhelynek számít.